3.rész
Ilyen nincs
A vérem is megfagyott.Még nem tisztultam ki teljesen ezért csak homályosan láttam.
-Psztt.-suttogta a fülembe amitől furcsa borzongást éreztem.-Kapaszkodj.-mondta és felkapott.Elkezdett velem futni , NAGYON gyorsan.Ez valami vicc.Egy ember nem tud ilyen gyorsan futni.Lehet többet szívtam , mint hittem.Biztos csak álmodom és mikor felkelek az ágyamban leszek.Ott lesz Diana és Emily és a többiek is.
Kinyitottam a szemem és egy szőke és meg kell mondjam írtó helyes srác bámult az arcomba.Alig volt egy centire tőlem amitől éreztem , hogy minden vérem az arcomba szökik.
-Végre felébredtél.-mondta és elhúzódott tőlem.
-Hát ez meg ki ?-jött be egy gyönyörű szőke lány a szobába.Nem igaz.Itt mindenki jól néz ki rajtam kívül? A válasz igen.-Hogy hívnak?-kérdezte barátságos mosollyal.
-Salome.-mondtam és igyekeztem elnyomni , hogy mennyire remeg a hangom.-Elmagyaráznátok miért is vagyok itt ?-néztem körbe.Régiesen volt berendezve a szoba de nagyon elegánsan.
-Arra mi is kíváncsiak lennénk.-néztek egymásra.
-Megkeresem.-szólt a lány majd kiviharzott.Szinte csak egy csíkot láttam belőle.Tátott szájjal bámultam utána.
-Emlékszel valamire?-kérdezte a srác és villantott felém egy mosolyt amitől egyböl elolvadtam.Nagyon szexi mosolya van és a fogai és szépek és van két különösen hegyes foga pont , mint...Csak képzelődöm.Kérdően nézett rám , mire észbe kaptam , hogy a válszamora vár.Megráztam a fejem, mire bólintott.
-Egyébként , Nathaniel vagyok.-mondta és felém nyújtotta a kezét.Hideg volt , nagyon hideg volt a keze.-Ha Ezekiel megtudja , hogy itt vagy meg fog ölni.-mondta kissé idegesen.
-Nem ismerem Őt de biztos , úgyhogy megyek is.-álltam fel mire visszanyomott.
-Nem mész sehová amíg nem tisztázzuk a dolgokat.-mondta és leült mellém.
-Nincs meg .-szólalt meg mögöttünk egy hang.A szöszi állt az ajtóban.-Viszont levelet kaptunk Ezekieltől.Három nap múlva idejön.
-Nem engedhetjük el , nem tudhatjuk mennyit tud.-mondta Nathaniel és Rám nézett.
-Ne aggódjatok , majd Én elintézem.-szólt meg egy hang mögöttem.Jeges volt és hátborzongató.
-Végre itt vagy , elmondanád mit történt amíg Mi vadásztunk?-kérdezte a lány.
-Itt kiabált , mint egy félőrült.Nem tudtam megharapták-e , ezért jobbnak találtam idehozni.Gondoljatok bele mi lett volna ha átváltozik.Óriási vérengzés.A mi hibánkból .-mondta dühösen.
-Legközelebb gondolkodj mielőtt cselekszel.-ált fel Nathaniel.
-Hogy akarod ezt helyrehozni?-kérdezte a lány.
-Jajj Lisette, olyan naív vagy.-szólt közbe a szőke fiú.-Azt hiszed , hogy majd Ő fogja helyrehozni ? Te is nagyon jól tudod , hogy mindig Mi hozzuk helyre a baromságait DE ! most egye meg amit főzött.-mondta idegesen és kirohant.
-Szívesen megeszem.-szólt a mögöttem lévő srác.
-Nem neeem , nekem jobb ötletem van.-jött be óriási nagy vigyorral Nathaniel.
-Mindjárt gondoltam.-durcizott a mögöttem álló de már nem volt olyan ideges a hangja , mint korábban.
-Elviszed Mirnához.Ő tudni fogja , hogy mi legyen vele.-mondta izgatottan a szöszike.
-Anyámhoz?! Még mit nem! Inkább gyors végzek vele.-tiltakozott.
-De igen és van egy jó hírem.Három napon belül el kell mennetek.-ugrándozott Nathaniel.Szemlátomást jól szórakozik a barátja nyomorán.
-Majd Lisette elviszi.-mondta és morgott még valamit.
-Nem lehet , Ezekiel három napon belül itt lesz és mind tudjuk , hogy milyen a viszonyotok.-mondta , mint már tudom Lisette.
-Nos mi megyünk is , jó beszélgetést és NE EDD MEG.-néztek mindketen a hátam mögé és kirohantak.Nyeltem egy nagyot.A srác leült velem szembe egy székre és elkezdett bámulni.Bevallom ettől kicsit zavarba jöttem és egy kicsit meg is ijedtem.Őszintén egész helyes , barna haja összevissza ált a szeme pedig vörösen izzott.Gyilkos pillantással mérgetett , mire elfordítottam a fejem.
-Ne félj nem eszlek meg.-mosolyodott el, mikor visszafordultam.-Gondolom a többiek nem mondtak neked semmit .-vonta fel a szemöldökét.Nem voltam képes megszólalni ezért csak megráztam a fejem.Reméltem végre kapok egy értelemes választ pl. ez egy szivató show és a kamerák el vannak rejtve vagy önmagamon kívüli állapotban színésznek mentem vagy valami.
-Gondoltam.Szóval Salome , Mi nem vagyunk emberek.Mi vámpírok vagyunk.Elhiszed?-villantotta felém a tökéletes fogsorát .Ezek után nem voltam benne biztos, hogy miben hiszek és miben nem, ezért inkább nem szóltam semmit.
-Valahogy éreztem , hogy ez lesz.-nevetett fel.Ha jobban megnézem nem is olyan ijesztő.-Na gyere , tartok neked egy kis bemutatót , úgysem tudod elmondani senkinek.-nyújtotta felém a kezét.Egy kis hezitálás után elfogadtam.A keze ugyanolyan hideg volt , mint Nathanielé .
-De hideg.-motyogtam.
-A Tied pedig jó meleg.Egyébként szólíts Jessnek és ha lehet kerüld a gúnyos megjegyzéseket velem kapcsolatban.Tudod Nathaniel a legjobb barátom már jó ideje Lisette pedig a nővére.-mondta miközben az ajtót nyitotta ki.
-Értem.De ki az az Ezekiel?-kérdeztem.
-Ő úgymond a Mi felügyelőnk aki figyel minket , nehogy vérontást szervezzünk.-nevetett fel és az ég felé nézett.
-Értem , és Nekem miért is kellene félnem ?Elvégre én nem vagyok vámpír.-mondtam kissé szórakozottan.Na nem azért nevettem , mert vicces volt .Sokkal inkább azon , milyen furcsán hangzik az Én számból.
-Őszinte leszek veled , Te már nem mehetsz vissza az emberek közé mivel tudsz rólunk.Vagyis marad két választásunk:vagy megölünk vagy neked is hozzánk kell tartoznod.Személy szerint mér rég megöltelek volna de Nathaniel nem engedte meg.Tudod Ők azt vallják , hogy csak a rossz emberek vérét onthatjuk ki.Én pedig azt vallom, mindegy csak ember legyen.-mondta és megnyalta a szája szélét.Amit mondott azon kicsit bepöccentem , mivel Ő mondott el mindent.
-Azt akarod mondani , hogy ez az Én hibám?-kérdeztem egy kicsit magasabb hangnemben , mint szoktam.
-Nyugi már , megmentettem az életed.Ha nem Én talállak meg akkor más és hidd el nekem rosszabbul jártál vola.-mondta kimérten és közelebb lépett hozzám.
-Inkább meghaltam volna , mint hogy elszakítsanak a családomtól és a nyomorult életemtől.-mondtam idegesen és megragadtam a pólóját.Kicsit vicces lehetett mivel magasabb nálam és valószínűleg erősebb is de nem érdekelt.Lassan megragadta a pólóját markoló kezeimet és lefejtette magáról.
-Fejezd be .Nem lenne jó ha kinyírnánk...egymást.Elviszlek anyámhoz Ő majd megmondja mi legyen veled.-mondta mélyeket sóhajtozva.
-Inkább végezz velem , nem mondom el senkinek.-mosolyodtam el.
-Megígértem Nathanielnek , hogy nem lesz semmi bajod.Be is tartom.-mondta és elindult.
-Nos akkor remélem be is tartod.-szaladtam utána.
-Meglátjuk.-kacsintott rám, amítől teljesen elpirultam.
-Hiszek neked .-néztem rá de Ő csak értetlenül pislogott.-Elhiszem , amit mondtál, hogy vámpírok vagytok.Csak nem értem ez hogy lehetséges.
-Ez hosszú , mindenkinek megvan a maga története de ez persze senkit nem érdekel.-mondta egy keserű mosollyal az arcán.
-Hali hali.-szaladt közénk Lisette.-Na ?Átment a castingon?-nézett rám.Mivaaan?Nem értem.
-Úgyérti megkedveltél-e egy picikét is.-mondta Jess.
-Talán.-mondtam.
-Akkor jó.-mondta Lisette.-De ideje lenne már bejönnöd.-fogta meg a kezem a lány és elindult velem a házig...
Adott nekem törölközőt és ruhát , hogy meg tudjak fürödni.Megígérte , hogy őrt áll az ajtóban.Kicsit zavarban voltam, amiért idegen helyen kell fürödnöm ezért siettem.A ruhái szépek voltak de túl nagyok.Gyorsan elkészültem és rohantam is ki hozzá.
-Milyen pici vagy.-nézett rám majd elkezdett nevetni.
-Inkább Te vagy túl nagy.-mondtam.
-Nem is.Na gyere adok valami rád való ruhát.-mondta és szaladt is.Alig értem utol.A ház elég pici volt és régies de azért otthonos.A szobája is ilyen volt.-Tessék ez jó is lesz.-adott a kezembe egy térdig érő hosszú ujjú ruhát.Nagyon szép volt , de tuti nem ebből a korból származott.
-Nagyon szép .Köszönöm.-mosolyogtam rá.Annyira aranyos volt ahogy ugrándozott mikor a ruhát adta .Nem volt szívem megbántani.
-Mi ez a borzalom ?-kérdezte Nathanel mikor bejött a szobába.-Tessék.Tiszta a ruhád inkább ezt vedd fel.-adta a kezembe a ruháimat és elviharzott.
-Késő van , aludjunk.-mondta Lisette és megpaskolta maga mellett az ágyat.Kissé vonakodva de leültem mellé.Eléggé fáradt voltam a hosszas gondolkodáshoz.
Nehezen tudtam elaludni de végül sikerült.A szüleimmel álmodtam.Kerestek égen földön de nem találtak.Sírtak és Én is sírtam.Szomorúan ébredtem fel.Lisette nem volt mellettem.Kimentem és elkezdtem keresni.Nem nagy ez a ház biztosan megtalálom.A konyhában nem volt.A nappaliban nem volt.A fürdőben sem volt.Visszaakartam menni a szobába ,mikor valaki mögöttemmegszólalt.
-Remélem jól aludtál.-megfordultam és láttam , hogy Jess az.Hideg tekintetét az egyémbe fúrta.Nagyon ijesztő tud lenni az biztos.Bólintottam mire elmosolyodott.-Csodás .Este indulunk.-mondta.
-Este?!-akadtam ki egy kicsit.
-Igen.Csak nem gondoltad , hogy nyáron fényes nappal fogok mászkálni.-vonta fel a szemöldökét.
-De.-mondtam kissé szégyenlősen.
-A vámpíroknak is vannak gyengepontjaik.-mondta.-Na gyere megmutatom, de tartozol nekem.-mondta és elindult kifelé.Egészen addig követtem, mígnem egy tisztásnál megállt.Kinyújtotta a kezét , amire rásütött nap és egy piros folt keletkezett rajta.Összepréselte az ajakit ami gondolom azt jelentette , hogy fáj neki.
-Jajj.-szaladt ki a számon.Visszahúzta a kezét és felém mutatta.
-Csak pihentem.-néztem rá.
-Na végre hazaértél.-mondta a srác és már ott sem volt.Nem tudnék mást mondani rá csak azt , hogy nagyon fura.Egyszer olyan kedves máskor meg nem.A nap további részében Nathaniellel voltam.Írtó cuki ez a fiú.Kedves , vicces és nagyon helyes.Sosem találkoztam hozzá hasonlóval.Lehet azért , mert ilyen ember nem is létezik .Ő mégiscsak egy vámpír.
-Tessék, itt egy táska pakolj bele.-vágott hozzám egy nagyobb táskát Jess.-Takaró , párna , melegruha , ember kaja , innivaló stb...stb....stb.-sorolta fel a dolgokat amiket be kellet raknom a táskába.Mire végeztünk besötétedett.-Minden megvan?-nézett rám.
-Igen ...anya.-próbáltam elütni a hangulatot egy kis viccel ,de csak egy gyilkos pillantást kaptam érte.-Na gyere menjünk időben oda kell érnünk.-mondta és felkapott a hátára egy táskát.Na ná , hogy nekem kellett cipelnem azt a nagy és nehéz táskát.
-Egyébként , Nathaniel vagyok.-mondta és felém nyújtotta a kezét.Hideg volt , nagyon hideg volt a keze.-Ha Ezekiel megtudja , hogy itt vagy meg fog ölni.-mondta kissé idegesen.
-Nem ismerem Őt de biztos , úgyhogy megyek is.-álltam fel mire visszanyomott.
-Nem mész sehová amíg nem tisztázzuk a dolgokat.-mondta és leült mellém.
-Nincs meg .-szólalt meg mögöttünk egy hang.A szöszi állt az ajtóban.-Viszont levelet kaptunk Ezekieltől.Három nap múlva idejön.
-Nem engedhetjük el , nem tudhatjuk mennyit tud.-mondta Nathaniel és Rám nézett.
-Ne aggódjatok , majd Én elintézem.-szólt meg egy hang mögöttem.Jeges volt és hátborzongató.
-Végre itt vagy , elmondanád mit történt amíg Mi vadásztunk?-kérdezte a lány.
-Itt kiabált , mint egy félőrült.Nem tudtam megharapták-e , ezért jobbnak találtam idehozni.Gondoljatok bele mi lett volna ha átváltozik.Óriási vérengzés.A mi hibánkból .-mondta dühösen.
-Legközelebb gondolkodj mielőtt cselekszel.-ált fel Nathaniel.
-Hogy akarod ezt helyrehozni?-kérdezte a lány.
-Jajj Lisette, olyan naív vagy.-szólt közbe a szőke fiú.-Azt hiszed , hogy majd Ő fogja helyrehozni ? Te is nagyon jól tudod , hogy mindig Mi hozzuk helyre a baromságait DE ! most egye meg amit főzött.-mondta idegesen és kirohant.
-Szívesen megeszem.-szólt a mögöttem lévő srác.
-Nem neeem , nekem jobb ötletem van.-jött be óriási nagy vigyorral Nathaniel.
-Mindjárt gondoltam.-durcizott a mögöttem álló de már nem volt olyan ideges a hangja , mint korábban.
-Elviszed Mirnához.Ő tudni fogja , hogy mi legyen vele.-mondta izgatottan a szöszike.
-Anyámhoz?! Még mit nem! Inkább gyors végzek vele.-tiltakozott.
-De igen és van egy jó hírem.Három napon belül el kell mennetek.-ugrándozott Nathaniel.Szemlátomást jól szórakozik a barátja nyomorán.
-Majd Lisette elviszi.-mondta és morgott még valamit.
-Nem lehet , Ezekiel három napon belül itt lesz és mind tudjuk , hogy milyen a viszonyotok.-mondta , mint már tudom Lisette.
-Nos mi megyünk is , jó beszélgetést és NE EDD MEG.-néztek mindketen a hátam mögé és kirohantak.Nyeltem egy nagyot.A srác leült velem szembe egy székre és elkezdett bámulni.Bevallom ettől kicsit zavarba jöttem és egy kicsit meg is ijedtem.Őszintén egész helyes , barna haja összevissza ált a szeme pedig vörösen izzott.Gyilkos pillantással mérgetett , mire elfordítottam a fejem.
-Ne félj nem eszlek meg.-mosolyodott el, mikor visszafordultam.-Gondolom a többiek nem mondtak neked semmit .-vonta fel a szemöldökét.Nem voltam képes megszólalni ezért csak megráztam a fejem.Reméltem végre kapok egy értelemes választ pl. ez egy szivató show és a kamerák el vannak rejtve vagy önmagamon kívüli állapotban színésznek mentem vagy valami.
-Gondoltam.Szóval Salome , Mi nem vagyunk emberek.Mi vámpírok vagyunk.Elhiszed?-villantotta felém a tökéletes fogsorát .Ezek után nem voltam benne biztos, hogy miben hiszek és miben nem, ezért inkább nem szóltam semmit.
-Valahogy éreztem , hogy ez lesz.-nevetett fel.Ha jobban megnézem nem is olyan ijesztő.-Na gyere , tartok neked egy kis bemutatót , úgysem tudod elmondani senkinek.-nyújtotta felém a kezét.Egy kis hezitálás után elfogadtam.A keze ugyanolyan hideg volt , mint Nathanielé .
-De hideg.-motyogtam.
-A Tied pedig jó meleg.Egyébként szólíts Jessnek és ha lehet kerüld a gúnyos megjegyzéseket velem kapcsolatban.Tudod Nathaniel a legjobb barátom már jó ideje Lisette pedig a nővére.-mondta miközben az ajtót nyitotta ki.
-Értem.De ki az az Ezekiel?-kérdeztem.
-Ő úgymond a Mi felügyelőnk aki figyel minket , nehogy vérontást szervezzünk.-nevetett fel és az ég felé nézett.
-Értem , és Nekem miért is kellene félnem ?Elvégre én nem vagyok vámpír.-mondtam kissé szórakozottan.Na nem azért nevettem , mert vicces volt .Sokkal inkább azon , milyen furcsán hangzik az Én számból.
-Őszinte leszek veled , Te már nem mehetsz vissza az emberek közé mivel tudsz rólunk.Vagyis marad két választásunk:vagy megölünk vagy neked is hozzánk kell tartoznod.Személy szerint mér rég megöltelek volna de Nathaniel nem engedte meg.Tudod Ők azt vallják , hogy csak a rossz emberek vérét onthatjuk ki.Én pedig azt vallom, mindegy csak ember legyen.-mondta és megnyalta a szája szélét.Amit mondott azon kicsit bepöccentem , mivel Ő mondott el mindent.
-Azt akarod mondani , hogy ez az Én hibám?-kérdeztem egy kicsit magasabb hangnemben , mint szoktam.
-Nyugi már , megmentettem az életed.Ha nem Én talállak meg akkor más és hidd el nekem rosszabbul jártál vola.-mondta kimérten és közelebb lépett hozzám.
-Inkább meghaltam volna , mint hogy elszakítsanak a családomtól és a nyomorult életemtől.-mondtam idegesen és megragadtam a pólóját.Kicsit vicces lehetett mivel magasabb nálam és valószínűleg erősebb is de nem érdekelt.Lassan megragadta a pólóját markoló kezeimet és lefejtette magáról.
-Fejezd be .Nem lenne jó ha kinyírnánk...egymást.Elviszlek anyámhoz Ő majd megmondja mi legyen veled.-mondta mélyeket sóhajtozva.
-Inkább végezz velem , nem mondom el senkinek.-mosolyodtam el.
-Megígértem Nathanielnek , hogy nem lesz semmi bajod.Be is tartom.-mondta és elindult.
-Nos akkor remélem be is tartod.-szaladtam utána.
-Meglátjuk.-kacsintott rám, amítől teljesen elpirultam.
-Hiszek neked .-néztem rá de Ő csak értetlenül pislogott.-Elhiszem , amit mondtál, hogy vámpírok vagytok.Csak nem értem ez hogy lehetséges.
-Ez hosszú , mindenkinek megvan a maga története de ez persze senkit nem érdekel.-mondta egy keserű mosollyal az arcán.
-Hali hali.-szaladt közénk Lisette.-Na ?Átment a castingon?-nézett rám.Mivaaan?Nem értem.
-Úgyérti megkedveltél-e egy picikét is.-mondta Jess.
-Talán.-mondtam.
-Akkor jó.-mondta Lisette.-De ideje lenne már bejönnöd.-fogta meg a kezem a lány és elindult velem a házig...
Adott nekem törölközőt és ruhát , hogy meg tudjak fürödni.Megígérte , hogy őrt áll az ajtóban.Kicsit zavarban voltam, amiért idegen helyen kell fürödnöm ezért siettem.A ruhái szépek voltak de túl nagyok.Gyorsan elkészültem és rohantam is ki hozzá.
-Milyen pici vagy.-nézett rám majd elkezdett nevetni.
-Inkább Te vagy túl nagy.-mondtam.
-Nem is.Na gyere adok valami rád való ruhát.-mondta és szaladt is.Alig értem utol.A ház elég pici volt és régies de azért otthonos.A szobája is ilyen volt.-Tessék ez jó is lesz.-adott a kezembe egy térdig érő hosszú ujjú ruhát.Nagyon szép volt , de tuti nem ebből a korból származott.
-Nagyon szép .Köszönöm.-mosolyogtam rá.Annyira aranyos volt ahogy ugrándozott mikor a ruhát adta .Nem volt szívem megbántani.
-Mi ez a borzalom ?-kérdezte Nathanel mikor bejött a szobába.-Tessék.Tiszta a ruhád inkább ezt vedd fel.-adta a kezembe a ruháimat és elviharzott.
-Késő van , aludjunk.-mondta Lisette és megpaskolta maga mellett az ágyat.Kissé vonakodva de leültem mellé.Eléggé fáradt voltam a hosszas gondolkodáshoz.
Nehezen tudtam elaludni de végül sikerült.A szüleimmel álmodtam.Kerestek égen földön de nem találtak.Sírtak és Én is sírtam.Szomorúan ébredtem fel.Lisette nem volt mellettem.Kimentem és elkezdtem keresni.Nem nagy ez a ház biztosan megtalálom.A konyhában nem volt.A nappaliban nem volt.A fürdőben sem volt.Visszaakartam menni a szobába ,mikor valaki mögöttemmegszólalt.
-Remélem jól aludtál.-megfordultam és láttam , hogy Jess az.Hideg tekintetét az egyémbe fúrta.Nagyon ijesztő tud lenni az biztos.Bólintottam mire elmosolyodott.-Csodás .Este indulunk.-mondta.
-Este?!-akadtam ki egy kicsit.
-Igen.Csak nem gondoltad , hogy nyáron fényes nappal fogok mászkálni.-vonta fel a szemöldökét.
-De.-mondtam kissé szégyenlősen.
-A vámpíroknak is vannak gyengepontjaik.-mondta.-Na gyere megmutatom, de tartozol nekem.-mondta és elindult kifelé.Egészen addig követtem, mígnem egy tisztásnál megállt.Kinyújtotta a kezét , amire rásütött nap és egy piros folt keletkezett rajta.Összepréselte az ajakit ami gondolom azt jelentette , hogy fáj neki.
-Jajj.-szaladt ki a számon.Visszahúzta a kezét és felém mutatta.
-Hát Ti mi jót csináltok.-ugrándozott oda hozzám Lisette.
-Pár nap és elmúlik.-rántotta a meg a vállát .-Remélem bírod a gyűrődést.Hosszú útnak nézünk elébe.-mondta.Bólintottam ,mire Ő is.-Menjünk vissza , biztos keresnek minket.-mondta és felkapott a hátára , amire felsikítottam.-Kapaszkodj.-mondta ördögi mosollyal majd elkezdett futni.A fák elmosódtak mellettünk amitől azt hittem menten kidobom a taccsot.Mikor odaértünk letett a földre de ,mivel eléggé elszédültem kiterültem a fűben.A fák zöldellő lombjai összeértek.Egy kevéske napfény sem szűrődött át rajtuk.Nagy meglepetésemre lefeküdt mellém és behunyta a szemét.Én is így tettem.A fák suhogását hallgattuk és a madarak csiripelését.Olyan megnyugtató érzés volt.
-Csak pihentem.-néztem rá.
-Na végre hazaértél.-mondta a srác és már ott sem volt.Nem tudnék mást mondani rá csak azt , hogy nagyon fura.Egyszer olyan kedves máskor meg nem.A nap további részében Nathaniellel voltam.Írtó cuki ez a fiú.Kedves , vicces és nagyon helyes.Sosem találkoztam hozzá hasonlóval.Lehet azért , mert ilyen ember nem is létezik .Ő mégiscsak egy vámpír.
-Tessék, itt egy táska pakolj bele.-vágott hozzám egy nagyobb táskát Jess.-Takaró , párna , melegruha , ember kaja , innivaló stb...stb....stb.-sorolta fel a dolgokat amiket be kellet raknom a táskába.Mire végeztünk besötétedett.-Minden megvan?-nézett rám.
-Igen ...anya.-próbáltam elütni a hangulatot egy kis viccel ,de csak egy gyilkos pillantást kaptam érte.-Na gyere menjünk időben oda kell érnünk.-mondta és felkapott a hátára egy táskát.Na ná , hogy nekem kellett cipelnem azt a nagy és nehéz táskát.
-Tessék.Ebben benne van Nathaniel és az Én számom is.-nyomott a kezembe egy telefont Lisette.
-Sok sikert.-ölelt át Nathaniel.
Be kell , hopgy valljam cseppet sem volt ínyemre ez az éjszaka mászkálósdi de kénytelen voltam beletörődni.Az sem segített megnyugpdni , hogy egy vámpírral kell mennem aki meg akar/t ölni.Miután elhagytuk a házat körbenézett és elvette tőlem a táskát.Na erre sem számítottam.
-El ne mondd senkinek.-mondta és megfogta a csuklóm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése